...amiről nem is álmodtam!
Kisgyermekként "számítógép programozó" szerettem volna lenni. Ez az általános iskola végére kereskedőre változott. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, nem volt határozott elképzelésem, csak egy dologban voltam biztos: Bármi leszek, csak tanár nem! De a Jóistennek más volt velem a terve!
Aztán fogtam egy ceruzát, és elkezdtem áthúzni a tájékoztatóban azokat a főiskolákat, egyetemeket, ahová - különböző okokból - biztos nem akarok menni (nem nekem való, nem elég a pontom hozzá, vagy épp nagyon messze van). Így maradt benn a kalapban a JGYTF, a JATE (=SZTE), és egy békéscsabai főiskolán a személyügyi szervező szak. Magyarból mindig jó voltam, pöttöm korom óta imádok olvasni és 6 éves koromtól fogva tanultam németül - úgyhogy adta magát a magyar-német szak.
És hol van itt a beteljesült álom?
Jogos a kérdés... itt eszközölnöm kell egy betoldást: 11.-es koromban nekifutottam a középfokú nyelvvizsgának, amelynek az írásbelijét a BTK-n, az Aud.max.-ban írtuk. Anya elkísért erre a vizsgára. Már egész közel jártunk a BTK épületéhez, amit akkor láttam először.
Lenyűgöző volt a látvány! "Bárcsak egyszer ide járhatnék..." - mondtam anyának. És így is lett. (Mellesleg az írásbelim is sikerült!) Ha még azt is elmesélném, hogy alakult az egyetemi felvételim... tényleg tündérmesébe illő az egész!
A felvételimről röviden:
A jelentkezési lap első helyén a BTK magyar, második helyén a BTK német szakja, a harmadikon pedig a JGYTF magyar-német szakja állt. A főiskolai felvételi időpontja hamarabb volt. A magyaros felvételin nyelvtanból belehúztam egy olyan tételbe, amivel mi gimiben nem foglalkoztunk (ez a hátránya, ha 4 év alatt három tanárod van). A bizottság női tagja ronggyá alázott, nagyon csúnyán megszégyenített, mivel nem sok közöm volt a témához. Attól a perctől kezdve csak egy dolog érdekelt: hogy minél hamarabb kijussak a teremből. Pedig irodalomból az Édes Annát húztam, de úgy leblokkoltam, hogy képtelen voltam megszólalni is.
Gondolhatod, mennyi kedvem volt ezek után az egyetemi felvételihez, ha a főiskolán ilyenek voltak...
De mégis elmentem, anya meggyőzött! Mikor megtudtam, hogy nincs nő a bizottságban, egész felbátorodtam! És amikor a szóbeli után Forgács Tamás tanár úr azt mondta, hogy készítsem a bőröndömet, mert szinte biztos, hogy felvesznek, a fellegekben jártam!!!
A német felvételire már csak azért mentem el, mert befizettem a jelentkezést. Az év januárjában meglett a középfokú nyelvvizsgám, nem kellett tovább órára járnom, az érettségim automatikusan 5-ös lett a nyelvvizsga miatt - egy szóval januártól júliusig nyelvkönyvet sem vettem a kezembe... Német szakra is felvettek...
Egyetemistaként sem gondoltam arra, hogy taníthatnék is...
Újfent anya győzött meg arról, hogy ha már ott vagyok, akkor végezzem el a "tanárszakot" is - sosem tudni alapon... úgyhogy megcsináltam a vizsgákat, és a tanítási gyakorlatokat is.
Sőt, a szegedi tanítási gyakorlat után végleg eldöntöttem, hogy...
...nem akarok tanár lenni!
Gondolhatod, milyen nagy élmény volt második félévben egy 8.-os osztályban nyelvtant és irodalmat tanítani a gyakorlóban... ezt inkább nem részletezném.
Sajna németből is kellett tanítási gyakorlatot csinálni, úgyhogy a fejembe vettem, hogy azt a régi sulimban (a mai Székács József Evangélikus Közoktatási Intézmény) fogom megcsinálni.
A régi osztályfőnököm, Görbicsné Szente Judit a szárnyai alá vett, és felvállalta a mentor szerepét. Amikor a Székácsban hospitáltam és gyak.tanítottam, egy egészen más dimenzióját láttam meg a tanításnak. Családias, barátságos légkör, nem túl nagy osztályok, segítőkész tanári kar és iskolavezetés, és az a különös (kellemes) légkör, ami minden látogatónak feltűnik, ha itt jár. Akkor fészkelte be magát a fejembe a következő gondolat:
Vagy itt fogok tanítani, vagy sehol!
Ezek után el tudod hinni, hogy a vizsgatanítás után az igazgatónő megkérdezte, hogy mi a terveim a jövőre nézve, mert lenne itt egy GYES-es hely... A gyakorlat októberben volt, januártól munkába álltam. A következő tanévtől pedig a hatosztályos gimnáziumi osztályban osztályfőnök lettem. Ne gondold, hogy ez pusztán egy munkahely lett számomra. Olyan elhivatottságot ébresztett bennem, amit magam sem hittem volna. Azóta már tudom: nekem ezt szánta a Teremtő.
Így lettem tanár.
